1971. január harmadikán Bukarestben Románia korosztályos válogatottja a döntő mérkőzésen 2–0 arányban felülmúlta Lengyelországot, és ezzel megnyerte a B csoportos ifjúsági Eb-t. A győztes gólt Miklós szerezte, aki ezen a tornán – Dánéllel és Fülöppel együtt – a hátvédsort erősítette. Ők voltak az úttörők az elitcsoport felé vezető úton. A sors fintora, hogy bár a jogot megszerezték, nem élhettek vele. De ez már egy másik történet.

 

Úgy ahogy egy másik történet az is, amely a 80 éves csíki jégkorong forduló­pontját jelentette: 1970 végén ü­zem­be helyezték a csíkszeredai műjégpályát. A Lendület a csehszlovák CHZ Litvinov korosztályos csapatával mérkőzve vette birtokba a létesítményt, de azon „melegében” a gyergyóiak és a kolozsváriak is csodájára jártak. A nagy sportfejlesztések első és egyben utolsó ötéves terve keretében megépült Jégpalota január végén adott otthont az első nagyszabású eseménynek.

A hónap utolsó szerdáján, 1970. január 27-én kezdődött a Szövetség-kupája, amelyen Csíkszereda együttese mellett Budapest, Pozsony, Szófia és Bukarest válogatottjai vettek részt. A Basa János személyében egyetlen válogatott játékossal rendelkező Lendület ekkor, a nevétől eltérően, a harmadik helyért vívott csatában belefáradt együttes benyomását keltette. Évek óta képtelen volt megbirkózni a rendszer két csapatával, sőt néhány nappal a Felszabadulás-kupa előtt történelmi 16–1-es vereséget szenvedett a Steauától. A szurkolóknak azonban ez sem tudta kedvét szegni. A Szövetség-kupára minden jegy elkelt! Négy évtized alatt a jégkorong beleivódott a térség aprajának-nagyjának vérébe, a hoki olyan természetességgel forrott egybe a csíki téllel, mint a tél a csíki ember életével. Kemény emberhez kemény sport dukál, emellé pedig erőteljes vonalakkal felvértezett, erőt és határozottságot sugalló jégpálya is jár. A csíkszeredai az első olyan födött műjégpálya Romániában, amelyet egyhuzamban építettek. Bukarestben és Galacon előbb műjegesítettek, majd néhány évvel később tető alá helyezték a pályákat is.

Az első csíkszeredai jégkorongmérkőzéstől négy évtizednek kellett eltelnie, hogy műjégpályán korcsolyázhasson az ember Csíkszeredában! 1931. január 24-én sebtében összeszedett foszni deszkák segítségével kialakított, arasznyi magas „palánkkal” körbevett pályán indultak el a csíki jégkorong elöljárói azon az úton, amelyen később ezrek és ezrek vitték tovább a stafétabotot. Az időjárással, s ha kellett, a kedvezőtlen politikai széljárással is dacolva. Négy évtizednyi konok kitartás után beteljesült a hosszú ideje dédelgetett álom: az 1972-es C csoportos vb alkalmából felavatták a Jégpalotát, amelyet soha nem fejeztek be. De ez ismét egy másik történet.

A födött műjégpálya megerősítette a szurkolók bajnoki cím visszahódításába vetett hitét. Az említett vb legnagyobb ünneplést hozó momentumát a Nemzetközi Jégkorong Liga képviselőjének beszéde jelentette, az osztrák úriember ugyanis – egy megnyitóbeszédhez némileg szokatlan módon – azt kívánta, hogy Csíkszereda ismét bajnok legyen. Percekig tartott a taps, az éljenzés. A csíki szurkoló hiténél csak a türelme nagyobb – tehetnénk hozzá –, hiszen a bajnoki címig közel egy emberöltő telt el. Bár az avatón ünneplő publikumból nem mindenki élte meg az 1997-es eseményt, de a Jégpalota türelmesen kivárta. A csíki jégkorong fellegvára ma is áll, és alig különbözik a négy évtizeddel korábbi önmagától. A parkból szemlélve „mindössze” a Vákár Lajos nevével. Azzal a tíz betűvel, amely keretbe foglalja nyolc évtized jégkorongtörténetét, azt a 80 esztendőt, amelyet úgy is összefoglalhatnánk ugyebár, hogy Vákár Lajostól a „Vákár Lajosig”...

 

Honline | Ráduly Róbert Kálmán